A vízmolekulák kulcsszerepet játszanak a legtöbb élettanilag fontos molekuláris kölcsönhatásban, beleértve a gyógyszer-célpont kölcsönhatásokat is. Szerepüket ezért a gyógyszerek tervezése során nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor a kísérletes szerkezetmeghatározó eljárások számos korláttal küzdenek a vízmolekulák pozíciójának (a hidrátszerkezet) kimérésében. E korlátok meghaladásában a kutatók egyre nagyobb mértékben támaszkodnak az előadásban ismertetésre kerülő elméleti módszerekre. Bemutatásra kerül, hogy az elméleti úton szolgáltatott pontos vízpozíciók a tervezést mind szerkezeti mind energetikai (termodinamikai) oldalról jelentősen hatékonyabbá teszik.