A makrofágokat meghatározó transzkripciós faktorok együttműködésének vizsgálata
A makrofágok nemcsak az immunrendszer szöveti mintavételében vesznek részt, hanem környezetüktől függően sok egyéb feladatot is képesek ellátni. Morfológiai és működésbeli képlékenységüket alapvetően néhány tíz transzkripciós faktor (TF) teszi lehetővé, melyek egy része megtalálható minden makrofágban, a továbbiak pedig a szövetspecifikus sejtműködést biztosítják. Munkacsoportunk legfőbb modellje az egér csontvelői makrofág, melyből közel 30 TF kötőhelyeinek összessége (cisztrómja) ismert. A vizsgált TF-ok fele több tízezer kötőhellyel rendelkezik, és nemcsak a makrofágokból jól ismert PU.1/IRF8, RUNX1, C/EBP és AP-1, hanem egyéb ETS és leucin cipzár (bZIP) fehérjék is jelentős méretű cisztrómmal rendelkeznek – ezek jelentősége azonban kevéssé ismert makrofágokban.
Mivel a bZIP családokból 8 cisztróm is elérhető, elemzéseinket e TF-ok kötőhelyeinek a vizsgálatával kezdtük. Az AP-1 (FOS/JUN) heterodimerek a TPA válaszadó elem (TRE), míg az egyéb JUN dimerek a cAMP válaszadó elem (CRE) motívumfeldúsulásait eredményezték. Ez összhangban van az évtizedes tapasztalatokkal, ám az NFE2L2 cisztrómjában nem várt motívumokat is kaptuk. Az NFE2 és BACH fehérjék döntően a kis MAF-okkal alkotnak heterodimert és MAF válaszadó elemeket (MARE-ket) kötve ellentétes (serkentő, ill. gátló) hatást fejtenek ki a génexpresszióra. Eredményeink arra utalnak, hogy az NFE2L2 nemcsak a MAF fehérjékkel képes heterodimert alkotni, hanem valamelyik AP-1/CREB/ATF partnerrel CRE elemeket is köt.