A sok fajt tartalmazó, multispecies bakteriális közösségek (MBK) sejtjei diffundáló kémiai jelanyagok révén kommunikálnak és kooperálnak egymással, ugyanakkor versengenek egymással a hely és egyéb erőforrások elnyeréséért. Ilyen közösségeket alkotnak az tengerfenék mikrobiális szőnyegei, az állatok bélflórája vagy akár a talaj mikróba közösségei. A kommunikáció egyik legjobban ismert mechanizmusa az ún. quorum sensing (QS), mellyel a baktériumok populációja szinkronizálják génjeik működését és így kollektív viselkedést tudnak kifejteni. Az MBK-k sok esetben stabilisak és ellenállnak a környezeti változásoknak is. In silico modellek tanúsága szerint a környezetbe kibocsátott kémiai jelek hatására a baktériumok adott helyen fognak összegyűlni, és hogy a jelek kölcsönös megértése hozzájárulhat az közösség stabilitásához. Ugyanakkor, a potenciálisan támadó baktériumfajok jeleinek egyoldalú észlelése, „lehallgatása” révék egy közösség távol tudja tartani a támadót a saját, korlátozott erőforrásaitól. A több faj által közösen értett (detektált) jelzések révén a közösség metabolikus repertoárja is stabilabb lesz, így a közösség jobban tud alkalmazkodni az ökológiai változásokhoz.