Az elmúlt évek kutatásai rávilágítottak, hogy az emberi genom által kódolt fehérjék jelentős része részben vagy teljes egészében rendezetlen. A rendezetlen fehérjék, illetve rendezetlen fehérje régiók (Intrinsically Disordered Regions – IDRs) anélkül tudnak kritikusan fontos biológiai funkciókat ellátni, hogy rendelkeznének egy jól meghatározott 3 dimenziós szerkezettel. A szerkezet hiánya és az ebből fakadó nagyfokú flexibilitás teszi lehetővé az olyan IDR-specifikus funkciók ellátását, mint például a domének flexibilis összekötése, az entrópikus láncok, vagy a membrán nélküli sejtalkotó elemek molekuláris szervezése. Ezek mellett a rendezetlen régiók gyakran tartalmaznak rövid lineáris szekvencia motívumokat, melyeken keresztül specifikusan képesek kölcsönhatni partner fehérjékkel. Az így kialakított kölcsönhatások lehetővé teszik többek között a poszt-transzlációs módosítások, a fehérje lokalizáció, a szupramolekuláris komplexek összeszerelésének és a fehérjék lebontásának finoman hangolt irányítását. A motívumokon, mint kompakt funkcionális egységeken keresztül az IDR-ek központi szerepet játszanak a jelátvitelben és a szabályzási folyamatokban.
A rendezetlen régiókat tartalmazó fehérjék biológiai szerepeinek felismerésével párhuzamosan az IDR-ek és különböző betegségek, különösképpen a rák kapcsolata is egyre intenzívebben kutatott terület lett. A fehérje rendezetlenség és a rák pontos kapcsolata azonban nehezen feltérképezhető, mivel mind a szerkezeti biokémiai, mind a tumor szekvenálási kutatások is klasszikusan a rendezett fehérjékre fókuszáltak. Az elmúlt években publikált, nagyskálás genomi szekvenálásból származó eredmények azonban végre lehetőséget kínálnak az IDR-ek tumorigenezisben betöltött szerepének szisztematikus feltérképezésére. A COSMIC adatbázisban található több millió mutáció alapján statisztikai analízisekkel meghatároztuk a humán proteom azon IDR-jeit, melyek szignifikánsan mutálódnak és ezen keresztül járulnak hozzá a rák kialakulásához. Az azonosított IDR-ek mechanisztikus és funkcionális vizsgálata alapján közelebb kerülünk a fehérje rendezetlenség és a rákos megbetegedések közötti összefüggések megértéséhez. Ez a megközelítés egyben arra is rávilágít, hogy a rákkutatásban gyakran használt gén-centrikus képet le kell váltania a (fehérje) funkcionális régió centrikus megközelítésnek. Ez a koncepcionális váltás nem csak a rák teljesebb szintű megértéséhez elengehetetlen, de új célzott gyógyszerészeti taktikák kifejlesztéséhez is alapvető fontosságú.
