A kompenzáló evolúció rendszerszintű vizsgálata élesztőben
A klasszikus darwini evolúciós nézet szerint az adaptáció előnyös változatok egymás utáni elterjedésével, a populációban való fixálódásával történik. Ugyanakkor káros mutációk is elterjedhetnek a genomban, amelyek negatív hatása az organizmus rátermettségére enyhülhet kompenzáló evolúció segítségével. Kompenzáló evolúciónak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy mutáció káros hatását a genom egyéb területein egy másik mutáció részben, vagy egészben kijavítja, ezért elterjed a populációban. A kompenzáló evolúció az adaptáció menetét nagyban módosíthatja. Munkánk során élesztő modellorganizmusban (Saccharomyces cerevisiae) rendszerszinten vizsgáltuk a génvesztésre mutatott kompenzáló evolúciót. A géndeléciós törzsekkel laboratóriumi evolúciós kísérletet végeztünk, hogy megvizsgáljuk az élesztő genom kompenzációs potenciálját, illetve olyan gén- és fehérjetulajdonságokat azonosítsunk, amelyek meghatározzák, hogy egy gén elvesztését képes-e kompenzálni az organizmus. Különböző táptalajokon végzett
kísérletekkel meghatároztuk a kísérletünk során megfigyelt kompenzációk környezetfüggését és próbáltunk választ találni a kérdésre, hogy a kompenzáció vajon a kiütött gén funkciójának visszaállításán vagy a funkció helyettesítésén keresztül történik-e.
12:10 - 12:35: Okos hálózatok, avagy hogyan tegyük a ko -expressziós hálózatokat biológiailag relevánsabbá
Makai Szabolcs (Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet)
Okos hálózatok, avagy hogyan tegyük a ko -expressziós hálózatokat biológiailag relevánsabbá
Okos hálózatok, avagy hogyan tegyük a ko -expressziós hálózatokat biológiailag relevánsabbá
Új generációs transzkriptom szekvenálás egy robusztus eszköz, amelyet gyakran használnak genetikai funkciók és szabályozó körök feltárására. Ugyanakkor nem minden ko-expressziós esemény hordoz biológiailag releváns információt. Sőt, szigorúan véve RNS-szek elsősorban egy adott gén aktivitását mutatja, és csak indirekt módon utal a gén termékének aktivitására. Ezért az RNS-szekvenálásból nyert információk legelsősorban egy adott gén szabályozásáról, pontosabban szabályozó régiójáról add felvilágosítást. A transzkriptom adatok társítása a szabályozó régió elemeinek adataival egy ígéretes eszköz lehet a szabályozó körök feltárására.
