A splicing dereguláció vizsgálata információelméleti módszerekkel
A humán gének döntő többsége egynél több RNS splice variánst képes kifejezni adott genomi lókuszról az alternatív splicing folyamán. Az alternatív splicing folyamata a transzkripcióhoz hasonlóan igen pontosan szabályozott folyamat, amelyért elsősorban a RNS kötő splicing faktor fehérjék felelősek. Ennek során a végleges érett RNS különféle exon kombinációkat tartalmazhat, befolyásolva az RNS stabilitását, a transzlációt és a végleges aminosav sorrendet. Az alternatív splicing vizsgálata során általában azt vizsgáljuk, hogy az adott sejtre, szövetre, genotípusra jellemző splicing mintázat hogyan változik különböző kezelések vagy mutációk hatására. Emellett azonban lehetőség van arra is, hogy a splicing de-regulációját vizsgáljuk, amelynek során a splicing variánsok egymáshoz való aránya véletlenszerűbb lesz különféle mintacsoportok között. Ezt a jelenséget splicing zajnak is nevezzük.
Munkánk során az információelméletből ismert Shannon entrópiát felhasználva új mérőszámot fejlesztettünk a splicing véletlenszerűségének karakterizálására. Vizsgáltuk az splicing entrópia reprodukálhatóságát különféle transzkriptom annotációk alapján. A mérőszámot teszteltük normál és splicing faktor mutáns daganatos mintákban is. Feltételezésünk szerint e daganatos mintákban a splicing de-regulációja legalább olyan jelentős, ha nem jelentősebb, mint a domináns splicing variánsok mintázatának konzisztens megváltozása. A fejlesztett módszert open source R/Bioconductor csomag formájában tervezzük publikálni.